Már napeste van, amikor még mindig üldözik egymást...
-Ebből elég! Mit csínáltok ti itt 3-an? -kérdezte az egyik tanító
-Háát, mi csak... -mondta a két fiú
-Engem akartak elkapni!-vágta rá Haruyasu Mitsiu.
-Nem én, csak Tadao!-Mondta Treya
3.rész: Harc Treya ellen
-Ti ketten engem teljesen hülyének néztek?- kérdezte a tánár.
-Nem!-mondták ilyedten egyszerre.
-Akkor most 3 hétre kitiltalak titeket! Úgy jobb lesz?
-NEM!
Végül valahogy mégsem kapták meg a büntetést.
És csak teltek-múltak a napok. Már elég jó harcosokká fejlődtünk, mikor Treya ezt kérdezte:
-Mostmár véglegesen kihívlak!
-Oké, ha annyira akarod!Ha harc, hát legyen harc!
Ekkor Treya fogta a Kinhenta kését és megpördítette. Egyenesen Seizaburo felé tartott. De végülelmen tmellette. Seizaburo is fogta a Kinhenta kését és hozzávágta, de Treya egyszerűen a középső és a mutató ujjával elkapta, anélkül, hogy bármi bántódása esett volna. Ekkor szinte már vagy 5 000-et dobott Seizaburo felé. Célba is értek. Seizaburo ezek után már alig állt a lábán. Ekkor Treya ergyik hajtincse, amelyik takarta a szemét teljesen égnek állt, de nem az idegességtől, hanem mintha valami felfelé fújná. Szinte minden támadás így ment oda-vissza körülbelül úgy fél óráig. Mikor Treya elmagyarázta lényegét. Seizaburo pedig ezt a stratégiát találta ki:
Megfogta a K. kését és szinte minden erejével Treya felé ment. Treya szíve szinte 5 000 szeresen felgyorsult. Ha nem lett volna kezdő szintű Arckwad, akkor bele is halt volna. Mivel a szíve túl gyor volt, így szinte teljesen legyengült. Ekkor gyorsan még mielőtt teljesen a földhöz csapódott volna, megfogta a kését és 6 000 000 km/h-val hajította meg. Csakhogy ez már túlzottan gyors volt és így egy térkapu nyílott meg (valójában az Arckwad cirkuszokban is használnak ilyet: csukott szemmel hozávágnak az egyik beköztözött szemű társuknak, de olyan sebességgel, hogy még mielőtt a társukhoz érne térkapuban valahova eltűnik.)
Szóval a kés egy térkapuba veszett el. Nem is akárhol nyílott meg azutánb ez a kapu, hanem Seizaburo háta mögött, de ő gyorsan leguggolt és így Treyát találta el.
-Háhhá! Győztem!-kiáltotta el magát Seizaburo
-A csatát megnyerted, a háborút nem.-motyogott mérgesen magában Treya.
Ekkor valami mozgást lehetett hallani a lombok között, de amikor megvan az ember első győzelme, nem törődik az ilyesmivel:
-Mi volt ez?... Á mindegy ez most nem lényeg! JUHHÉJJ!...JUHHÉJJ!
A vesztes pedig mérgében nem is figyel semmire.
A következő rész tartalmából:
Ez a tanár kileste a csatámat Treyával? Ő volt ott a lombok között és most pedig meg akar ölni? Ez már nekem túl sok.
A következő rész címe: Wadeca, az őrült tanár.
Ezt ne hagyjátok ki! |